RSS
A szénhidrátokat tartják a ma megfigyelhető túlsúly- és elhízásjárvány, valamint a velük járó betegségek legfőbb okozójának. Elfogadott tény, hogy a szénhidrát nem esszenciális tápanyag, ezért fogyasztása nagymértékben korlátozható, sőt akár mellőzhető is. A lowcarb (szénhidrátszegény) diéták szószólói szerint az inzulin egy zsírhízást előidéző hormon, emiatt pedig szigorúan kordában kell tartani, ha kell, akkor krónikus szénhidrát-korlátozással. A lowcarb diéták jelen népszerűsége azt bizonyítja, hogy valóban azt hisszük, hogy a szénhidrátok az ellenségeink. De vajon tényleg így van-e? Hát, mint hamarosan olvasod, az állítás távolról sem igaz.
Vizsgáljuk meg a feltételezést, mely szerint a szénhidrát nem esszenciális tápanyag. A legnagyobb bökkenő az, hogy e feltételezés teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szénhidrátok két legfontosabb biológiai szerepét (mindamellett persze, hogy egyben üzemanyagként szolgálnak):
1. A pentóz-foszfát út (PPP) aktiválása,
2. A növekedési hormon (GH) és az inzulinszerű növekedési faktor (IGF1) tevékenységének kiteljesítése, valamint az androgének tevékenységének fokozása.
Vegyük át röviden, hogy miért is lényegesek a fent említettek. A pentóz-foszfát út egy kritikusan fontos folyamat, melynek során a DNS, az RNS és az összes energiamolekula szintetizálódik, többek között az ATP és a NADPH. Ezeket a szervezet felhasználja az anyagcsere-folyamataihoz, a szövetregeneráláshoz, az immunitás megőrzéséhez és a növekedéshez. Ha ez nem lenne elég, a pentóz-foszfát út előfutára egy másik anyagcsere-folyamatnak, mely a szteroidhormonok transzportjáért, a proteoglikánok (nélkülözhetetlenek a kötőszövetekhez) termeléséért, a szfingolipidek (az idegek védelméhez fontos) szintéziséért és általános méregtelenítésért felel. A pentóz-foszfát út, mely leginkább a májban megy végbe, glükózzal (szénhidrát anyagcseréből) veszi kezdetét. És itt jön a probléma.
Hosszas éhezés alkalmával vagy szénhidrátok krónikus megvonásakor, azaz olyankor, amikor a szervezetnek nagyon szüksége van az energiára, a pentóz-foszfát út pusztán energia termelése korlátozódik. Nagyon valószínű, hogy az energiaigény az egyik első prioritása a szervezetnek, olyannyira, hogy ha krónikussá válik, akkor más fontos anyagcsere-folyamatok (pl. a pentóz-foszfát út) háttérbe kerülnek az azonnali energiatermeléssel szemben.
Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a szervezet képes fehérjéből vagy zsírból glükózt előállítani. Igaz, de nem elegendő mennyiségűt! Mivel a glükóz zsírból vagy fehérjéből történő előállítása (glükoneogenezis) valójában egy rendkívül korlátozott folyamat, ezért a szénhidrátok megvonása - főleg aktív egyéneknél - károsan hathat a pentóz-foszfát út tevékenységére, hiszen kevés glükóz áll rendelkezésre megnövekedett energiaigény mellett.
A pentóz-foszfát út aktivitása a korral együtt is alábbhagy. Ez magyarázza a szteroidhormonok termelésének csökkenését és a korral járó izomveszteséget is.
Összefoglalva az első részt, láthatjuk, hogy szénhidrátokra szükség van a pentóz-foszfát út tökéletes aktiválásához. A szélsőséges szénhidrát-megvonás (aktív egyéneknél 70-100g alatt) a PF út visszaeséséhez vezethet, ami a nemi hormonok csökkenését, romlott immunitást, gyengébb regenerálódási képességet és fokozott öregedést eredményez.
Mint említettem, a szénhidrátok segítenek a növekedési hormon, az IGF1 és a nemi hormonok tevékenységének kiteljesítésében.
A kaliforniai Stanford Egyetem és a finnországi Helsinki Egyetem kutatásai azt bizonyítják, hogy az inzulin nagymértékben elősegíti az IGF1 (inzulinszerű növekedési faktor) és a nemi hormonok tevékenységét. Az inzulin hatására olyan fehérjék szintje csökken, melyek gátolják az IGF1 és az androgének hatását. A texasi egyetemen pedig arra jutottak, hogy az edzés utáni szénhidrát- és aminosavbevitel alapvetően hozzájárul a fehérjeszintézishez az izmokban.
Érdekesség, hogy az egyszerű szénhidrátok erőteljesebben hatottak az anabolikus (építő) folyamatokra edzés után, mint az összetett szénhidrátok. Mindazonáltal, a szervezetünk jobban alkalmazkodott az összetett szénhidrátokhoz, mint az egyszerűekhez.
A szénhidrátok biológiai szerepe tehát messzemenően túlmutat azon a felfogáson, hogy pusztán csak energia gyanánt szolgáljanak. A krónikus szénhidrátmegvonás hosszú távon az anyagcsere hanyatláshoz vezethet: a szervezet nem képes újraépíteni önmagát és romlik a szaporodás képessége is. A szénhidrát nem ellenség, csak tudnunk kell, hogy mit és mikor szabad fogyasztani. Csak akkor számít, hogy mit eszel, ha jókor eszed.
