RSS
Azt hiszem, hogy nekem ez a személyes kedvencem. A zsírt kikiáltották főbűnösnek, mintha mindenféle és -fajta anyagcsere-rendellenességnek a zsír lenne az okozója. Ami eleve nonszensz, hiszen a zsír számtalan molekula jelölésére szolgál és egy hatalmas csoport gyűjtőneve. Mindegyik csoportnak (és alcsoportnak) megvan a kitüntetett szerepe a szervezetben. Számos kutatás bizonyította már az esszenciális zsírsavak, a foszfolipidek, és a koleszterinek kritikus feladatát a vérnyomás, a gyulladásos folyamatok, a zsírháztartás, a stresszre adott válaszreakciók, a sejtmembrán képzés, az idegfunkciók, az immuntevékenység és a szteroidhormonok termelődése terén. Teljesen nyilvánvaló, hogy a zsírok szerepe messze túlmutat a zsír energiaraktározó funkcióján.
Az igazi kérdés az, hogy vajon a zsír hatékonyan alakítható-e energiává a szervezetben? És ha már itt tartunk, jól alkalmazkodott-e az emberi szervezet ahhoz, hogy azonnal/gyorsan rendelkezésre álló energiát állítson elő zsírból? A kérdés nem egyszerű, mindezek ellenére a válaszok: IGEN és IGEN.
Az Addenbrooke-i kórház (Nagy-Britannia, Cambridge) klinikai biokémia osztálya kutatásai megállapították, hogy különböző emberek különbözőképpen reagálnak a magas zsírfogyasztásra. Egyes embereknél a fölös zsírkalóriákat elraktározta a szervezet, míg mások szervezete több energiát használt el és nőtt a zsírok oxidációjának (égetés) mértéke is anélkül, hogy híztak volna. A kérdés tehát megválaszolatlan: miért híznak egyesek jobban a zsírkalóriáktól mint mások?
Egy sor bizonyíték szerint léteznek olyan tényezők, melyek alapvetően befolyásolják, hogy a szervezet mennyire képes a zsírt energia gyanánt hasznosítani. Többek között a nem, az edzés intenzitása, az elfogyasztott zsír forrása, valamint az étrend összetétele. A Dél-Dániai Egyetem (Odense, Dánia) kutatásai azt találták, hogy bizonyos, zsírhasznosításért felelős, fehérjék (LBP) szintje magasabb a nőknél mint a férfiaknál. Érdekes, hogy ugyanez a kutatás a férfiaknál azt találta, hogy a zsír üzemanyagként történő hasznosítása az izmokban jelentősen emelkedik intenzív edzések beiktatásával.
Az edzésintenzitás hatását a zsírégetésre továbbkutatták a Maastricht-i Egyetemen, Hollandiában. Rávilágítottak, hogy a zsírok intramuszkuláris zsír (IMT, izomközti) formában az egyik leghatékonyabb energiaforrás. Az IMT raktárak fontos és rendkívül hatékony energiaforrások, kiváltképp intenzív és hosszú edzések közben.
Mint említettem, más tényezők is közrejátszanak a zsírok mobilizálásában és hasznosításában, úgy mint étrendösszetétel (zsírok/szénhidrát aránya), a glikémiás index, az elfogyasztott zsírok forrása, valamint az edzések sűrűsége és intenzitása.
A "takarékos gén" elmélet szerint az emberek úgy fejlődtek, hogy éhínség-bőség (alulevés-túlevés) ciklusokat követve jobban/könnyebben túléljenek. Továbbá, a tudomány jelen állása szerint az evolúció során a tápláléklánc alján elhelyezkedő ételekhez alkalmazkodtunk a legjobban (késő-kőkorszak).
A legfrissebb elméletek szerint, egy olyan életmódot követve, amely utánozza az ősi étkezési ciklusokat és fizikai aktivitást, bekapcsolhatunk bizonyos géneket ("takarékos géneket"), melyek jobb túlélést biztosítanak. Azaz, hatékonyabbá válunk a zsír- és szénhidrát-üzemanyagok hasznosításában, valamint ellenállóbbá válunk a kifáradással, a stresszel és a betegségekkel szemben.
Általánosságban elmondható, hogy jobban "üzemelünk" ősi, magas zsírtartalmú ételeken (a tápláléklánc aljáról), pl. magok, diófélék és termékeny tojások, mint a mai zsíros/magas zsírtartalmú ételeken, melyek háziállatokból vagy más feldolgozási úton készülnek, pl. vaj, zsír (most a hétköznapi értelemben) vagy margarin.
Az ősi zsíros ételek, mint a magok és a diók, kifejezetten jó forrásai az aminósavaknak és a zsírban oldódó vitaminoknak egyaránt. Nyers állapotban pedig fitoszterolokat (koleszterinszerű növényi vegyületek) tartalmaznak, melyek nagyban segítik a nemi szteroidhormonok termelését.
Ahhoz, hogy a magok és diók jótékony hatásai érvényesüljenek, fogyaszd őket önmagukban vagy zöldségekkel és fehérjével. Soha ne vegyítsd őket egyszerű cukrokkal vagy gabonákkal. A diók és magok glikémiás indexe természettől fogva alacsony. Szervezetünk pedig jobban alkalmazkodott az alacsony glikémiás indexű táplálékhoz.
Összefoglalva az okfejtést: a zsír felsőbbrendű üzemanyag. Az izomzat a legnagyobb zsírhasznosító szerv. Az edzés intenzitása pozitívan befolyásolja, hogy a szervezet milyen hatékonysággal képes a zsírt üzemanyagként felhasználni. Mi, emberek, a tápláléklánc alján elhelyezkedő magas zsírtartalmú ételekhez (diók, magos, termékeny tojások) alkalmazkodtunk a leginkább. Ezek az ősi magas zsírtartalmú ételek nyers, alacsony glikémiás, természetes formájukban a leghasznosabbak, ezért nem szabad őket a későbbi/modern korok magas glikémiás indexű táplálékaival, azaz cukrokkal, gabonákkal keverni. A megfelelő párosítást alkalmazva, azok az ételek, amelyek zsírhízásért is felelőssé tehetők, éppen hogy energiává alakulnak és elősegítik a zsírégetést.
A "zsír hizlal" mítosz tehát teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a zsírok különböző funkcióit és komplex hatásait.
Ha valaki elhiszi és komolyan veszi, az súlyos következményekkel járhat: zsírfóbia alakulhat ki, mely általában extrám alacsony zsírtartalmú diétához vezet. Ennek a következményei pedig veszélyesek: alultápláltság, krónikus fáradtság, evési rendellenességek, impotencia, gyenge immunrendszer és zsírhízás.
