RSS
A kalóriaszámolgatás rendkívül népszerű és széles körben elfogadott eszköz a testsúly kontrollálására. A legismertebb diéták és étrendek közül nem egy elsősorban kalóriaszámolgatás alapján határozza meg az energiabevitel mértékét. Ismertsége és széleskörű használata ellenére a kalóriaszámolósdi valahogy nem hozza meg a hozzáfűzött reményeket: szálkás és egészséges test. Legalábbis hosszútávon nem.
És valljuk is meg magunknak őszintén: az nem lehet, az nem életszerű, hogy az evolúció ilyen csúnya tréfát űz velünk. Mindannyiunknak patikamérleggel kellene rohangálni vásárolni és kis digitális konyhai mérleget kéne a felszolgáló kezébe adni, hogy nyugodtak lehessünk a súlyunk felől?! Bizonyára őseink közül azok szelektálódtak ki, akik a markukba fogva az ételt kis emelgetéssel jobban meg tudták saccolni annak energiaértékét és ezáltal egészségesek maradtak.(?!)
A valós élet tele van olyan változásokkal, amiket NEM LEHET modellezni a kalóriaszámolgatás módszerével. Az emberi szervezetben olyan mechanizmusok munkálkodnak, melyek a környezeti változásokra reagálva szabályozzák az üzemanyag felhasználást és az energiatermelést. Az alapanyagcsere szintje a fizikai aktivitásunkban, a táplálék elérhetőségében és az energiabevitelben beállt változások hatására ingadozik. Általánosságban elmondható például, hogy az alacsony energiabevitel az alapanyagcsere-szint csökkenéséhez, míg a magas energiabevitel az emelkedéséhez vezet. Mivel a kalóriaszámolósdi állandó alapanyagcsere-szintet feltételez, képtelen a valós, egyéni igényeket kielégíteni.
Másrészt, azonos energiaértékű kristálycukor és rizs nem egészen ugyanazt hatást gyakorolják a szervezetre. A kalóriákat tehát nem szabad kizárólag energiaként felfogni. A cukrokból származó kalóriák jóval hízlalóbbak mint a gabonákból vagy diófélékből származók. Az emberi szervezet úgy fejlődött, hogy bizonyos ételekből származó kalóriákat jobban tudja hasznosítani. Ugyanaz az értékű kalória zsírhízást eredményez, ha egy adott ételből származik, de akár zsírfogyást is, ha egy másik kombinációból (lásd Diéta téveszme #4 - A zsír hizlal).
Kalóriaszámolósdi közben azt is hajlamosak elfelejteni, hogy az időzítés nem mellékes. Ugyanazok a szénhidrátkalóriák, melyek felbecsülhetetlenül hatékonyak edzés után (fehérjeépítés), rendkívül károsak lehetnek előtte (stresszhormon emelkedése) (lásd Diéta téveszme #2 - Az edzés előtti evés...).
További gondok is vannak a kalóriaszámolgatással. Az erre a módszerre építő étrendek állítják, hogy a krónikusan alacsony energiabevitel megnöveli az élettartamot azáltal, hogy csökkenti az anyagcserét terhelő stresszt. Vannak bizonyos dolgok azonban, amelyek áldozatul es(het)nek ennek a módszernek. A kalóriaszámolgatás/korlátozás hatására:
- Csökkenhet a testhőmérséklet, ami a pajzsmirigy-hormonok alacsony szintjére, azaz anyagcserezavarra utalhat.
- Eshet a libidó. Magyarán csökkenhet a nemi hormonok szintje és romolhat a potencia és a nemzőképesség.
- Romlik a teljesítmény: képtelenség intenzív edzéseket teljesíteni vagy izmot építeni.
Hát, nem tudom, de nem vagyok biztos benne, hogy én ezeket az áldozatokat meghozom. Én most akarok "sokat" élni, nem pedig majd száz évesen.
A Maryland-i Johns Hopkins Egyetemen kutatásokat végeztek az időszakos böjtölésről (egy nap böjt, egy nap túlevés kétszer annyi kalóriával) a közelmúltban. Az eredmények azt igazolták, hogy a böjtölés-túlevés ciklus jótékonyabb mint a kalóriamegvonás. Dr. Mark Mattson, az említett egyetem idegtudományi professzora és egyben e kutatócsoport vezetője, szerint az időszakos böjtölés jobb eredményeket mutatott a kalóriakorlátozásnál a degeneratív megbetegedéseknek (diabétesz, Parkinson, Alzheimer, Stroke) való ellenállás, a testkompozíció (hasznos testtömeg/zsír) javulása, valamint az élettartam növekedése terén. Ezeket a kísérleteket egereken és patkányokon végezték. Még több kutatás szükséges ahhoz, hogy teljesen tisztában legyünk a hasonló étkezési ciklusok emberekre gyakorolt hatásával.
Mindemellett a kalóriaszámolásnak vannak hasznai is. Segíthet az energiabevitel tápanyag-hasznosulásra gyakorolt hatásának mérésében. A FAO (Food and Agriculture Organization - Étel és Mezőgazdasági Szervezet) által végzett tanulmányok rávilágítanak arra, hogy a szükségesnél magasabb energiabevitel (kb. 20% több) pozitívan befolyásolja a fehérjebeépítés hatékonyságát, és ez fordítva is igaz. A szükségesnél alacsonyabb energiabevitel rontja a fehérje hasznosulását a szervezetben és az izmokban. Aktív, sportoló emberek számára ez különösen fontos információ. Érdemes ennek megfelelően kialakítani egy magas energiaértékű ételt, lehetőleg este-éjjel (lásd Diéta téveszme #1 - A reggeli a nap legfontosabb étkezése).
Ha valóban fontos lenne a számolgatás, akkor bizonyára képesek lennénk magunktól mérni az összetevőket és az energiaértékeket. De úgy tűnik, hogy kiszelektálódtak azok, akik precíziós mérleggel a kezük helyén születtek. Akkor sem volt már praktikus és ma sem az. A fent felsorolt érvek bizonyítják, hogy nem szükséges méricskélni, korlátozni pedig egyenesen ártalmas lehet. A szükségesnél magasabb energiabevitelt, amiről a FAO tanulmány szólt, érdemes inkább begyakarolni, hogy ösztönösen menjen.
A Harcosok Étrendje amúgy is erről szól. Ösztönösen, megkötések és buta szabályok nélkül, felszabadultan!
