Az általános vélekedés az emberi szervezetről az, hogy egy gépezethez hasonlatosan működik, tehát ennek megfelelően: úgy kell üzemanyaggal ellátni, mintha gép lenne. Logikusnak tűnik a következtetés, hogy edzés előtt enni kell. De igaz-e valójában? Mint hamarosan látni fogod, az az elképzelés, hogy az edzés előtti evés azonnal rendelkezésre álló energiával látja el az izmokat nemcsak téves és félrevezető, hanem ráadásul ellentétesen is hat.
Ahhoz, hogy tápanyaggal és energiával láthassuk el az izmokat, először teljesen meg kell emésztenünk az ételt. Emésztés közben a szervezet különböző molekulákra bontja a tápanyagot: aminosavakra (fehérje alkotóelemek), zsírsavakra és glükózra, melyeket a keringési rendszer szállít el a test szöveteibe. A gyomorban, a belekben, a májban és a vesében lezajló emésztési folyamatok tetemes mennyiségű energiát igényelnek. Emésztés közben továbbá, az emésztésért felelős szervek vérellátása megnő, az agy és az izmok rovására. Ilyen megváltozott körülmények között az agy és az izmok teljesítőképessége jelentősen romlik, kevésbé állunk ellen a kifáradásnak.
Felmerül a kérdés: "Mi a helyzet azokkal az ételekkel, amelyeket alig kell emészteni?" Számtalan gyorsan felszívódó tápanyag létezik. Azt gondolhatnánk, hogy gyorsan felszívódó fehérje és szénhidrát (például tejsavó és cukor) keveréke edzés előtt jó ötletnek tűnik. Elméletileg, az effajta ételek azonnali energiával, létfontosságú aminosavakkal és glükózzal látják el az izmokat, megakadályozva ezáltal az izomvesztést. Ez mind szép és jó, de a valóság gyakran rácáfol az elméletekre.
Számos tanulmány igazolja, hogy ha edzés előtt/alatt gyorsan felszívódó tápanyagokat fogyasztunk, közel sem a kívánt hatást érjük el. Az angliai Birminghami egyetem sport- és mozgástudományi kutatói azt találták, hogy az edzés előtt fogyasztott szénhidrát kedvezőtlenül emelte a vér kortizol-szintjét (stresszhormonnak is szokás nevezni). Érdekes módon, edzés után jelentősen esett a vér kortizol-szintje, ha edzés előtt az alany nem fogyasztott szénhidrátot. Mindezeken felül, edzés közben sokkal gyorsabban váltott át a szervezet a szénhidrátról zsír égetésére, ha nem volt edzés előtti evés.
Lássuk a fehérjét! A magas fehérje-tartalmú ételek - rosszkor fogyasztva - emelik a kortizol szintjét, és ez a tény valahogy még mindig nem került be az ajánlások közé. A lübecki egyetemen végzett kutatások szerint a gyorsan felszívódó fehérje-ételek, például a hidrolizált fehérjék (laboratóriumi eljárásokkal aminosavakra bontott fehérjék, ún. előemésztett fehérjék), még inkább emelik a kortizol szintjét mint a teljes fehérje ételek. Azt pedig nem árt tudni, hogy az emelkedett kortizol-szintet izomvesztéssel és zsírhízással (különösen hastájéki) hozták összefüggésbe.
Az edzés előtti evés tehát energiát von el az agytól és az izmoktól (az emésztés miatt). Ha pedig az emésztést is kiiktatjuk, akkor csak romlik a helyzet, mivel erőteljesebben emelkedik a kortizol szintje edzés közben és után. Mindezek nem segítenek az izmok építésében és a zsír égetésében. Épp ellenkezőleg.
A végkövetkeztetés: NE EGYÉL EDZÉS ELŐTT! Tedd azt utána!
Furcsa módon, ugyanaz az étel, ami edzés előtt ilyen kártékony, edzés után kifejezetten előnyös és jótékony lehet.
Számos tanulmány igazolja, hogy milyen jó hatással van az izmokra az edzés utáni, regeneráló étkezés. A Galvestoni texasi egyetem orvosi szakosztályának tanulmányai arra világítottak rá, hogy a gyorsan felszívódó fehérjéknek és szénhidrátoknak jelentős anabolikus (építő) hatása volt az izmokra, még emelkedett kortizol-szint mellett is.
Nem gépek vagyunk, és nem is ennek megfelelően kell az "üzemanyagot" adagolnunk. Biológiai rendszerünk túlélő mechanizmusokra épül, melyeket ha beindítunk, több energiát leszünk képesek termelni és hatékonyabban használjuk saját üzemanyagainkat. Ezeket a mechanizmusokat pedig úgy tudjuk aktiválni, hogy egy körforgásos rendszerben táplálkozunk: aluleszünk az aktív időszakunkban és túleszünk, ha lepihentünk.
Szervezetünk számára az időzítés a lényeg: "Csak akkor számít, hogy mit eszel, ha azt jókor eszed!"